Elkezdtem az árbocok építését. Nem mindenben követtem az eredeti építési módot, mert egy darabból faragtam ki az árbocot, ami ebben a méretarányban még talán elfogadható.
Nem kerültek rá külső megerősítő fák sem, mert a megfigyelésem szerint a 18-ik század derekáig ez nem volt jellemző.
Ami sok nehézséggel járt az a kötélbandázs két oldalán elhelyezett szorító gyűrű. Ezek nem vas, hanem faabroncsok voltak. Más anyagból nem akartam elkészíteni, mert bármivel is kísérleteztem a látvány nem volt kielégítő.
Viszont a rendelkezésemre álló faanyagból (bükk) nem voltam képes ilyen kisméretű karikákat hajlítani.
Végül a flekkenpálca viszonyult megfelelőnek. Fogalmam sincs, hogy miből készült, de a felületének tökéletes fahatása van.
Persze ezzel sem ment könnyen.
Forró vízben puhára főztem, aztán így forrón vékony szálakra hasítottam, majd forrasztópákával karikára görbítettem.
A felragasztás pillanatragasztóval történt. Itt újra vízbe merítettem, hogy puha legyen. Vizes állapotban a pillanatragasztó is jobban kitölti a hézagot és gyorsabban is köt. Szárazon lehetetlen volt a helyére ragasztani.
Először csak a gyűrű kezdő részét kentem be ragasztóval, aztán a végét erősen az árbochoz nyomva, megvártam, míg megköt és ezután kb. a fele részéig az árbocra tekertem, amikor megszáradt és el lehetet engedni végégig tekertem és pontosan méretre vágtam, majd a megmaradt részt ragasztottam fel. Persze nem ment egyszerűen, mert bizony néha a bőröm is odaragadt.
A terebek elkészítése nem jelentett különösebb nehézséget, de nem gondoltam volna, hogy milyen munkaigényes lesz.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen színe legyen. Abban az időben vagy feketére, vagy a hajó színére festették, így végül a barna szín mellett maradtam.
